Első napom, hogy egyedül voltam a gyerekekkel, pontosabban csak az ikrekkel. Délelőtt volt egy kis szabadidőm, a szülők elmentek a gyerekekkel valahova (már nem emlékszem). Délután viszont enyém lett a főszerep, valahogy le kellett kötnöm a két kis eleven gyerkőcöt. Mivel nagyon akartak mesét nézni, hagytam, hogy nézzék picit a tv-t. (na igen, így könnyű... azért picit megértem a szülőket), mivel nem nézhetik sokáig, ami tök jó végülis (csak nem tudom kinek XD) elzártam a tv-t és nekiültünk rajzolni. Többnyire én rajzoltam, megrendelésre! :D Aztán kitaláltam, hogy origamizzunk. Na ez nagyon tetszett nekik, persze miután kiválasztották, hogy melyik figurát akarják, azt is nekem kellett megcsinálni. Azért vágni, meg rárajzolni (szemet, orrot, szájat) segítettek legalább. Mikor a szülők hazatértek, és látták, hogy mit csináltunk, csak ámultak. Ilyet ők még nem csináltak.
Ezután szabadidőm kihasználása végett elbicikliztem Lucca városába, (megkaptam anyuka hátul gyereküléses biciklijét) kicsit körbenézni, meg megérdeklődni az egyik telefonszolgáltató tarifáit, egyéb szolgáltatásait. :P :D Szépen elmondták, hogy jutok el a városba, ami egy baromi nagy fallal van körbevéve, és kapukon lehet csak bejutni. Őőő hát nem éppen azon a kapun mentem, mint amit mondtak, de bent voltam na. :D Aztán kicsit bolyongtam, persze térképem volt, de egyszerre biciklizni és térképet nézni nem épp egyszerű feladat. Lucca városa sok szűk kis utcából áll, a legtöbb alig 1.5 m széles. Az olaszokat meg ismerhetjük, nyugisak, ráérősek, nem éppen szívbajosak. Megállnak az út közepén trécselnek, a többiek meg hadd várjanak, ha tovább akarnak haladni. A biciklist se kerülik meg kocsival túl nagy ívben. Itt jobban jár az ember, ha biciklivel jól ráhúzódik a falra, különben simán elvisznek kocsival. Mondjuk eddig még nem volt balesetem, de nem kizárt, ha csak picit nem figyelek, hamar egy kocsi oldalán találom magam. A város szűkebb utcáin kocsival nem lehet közlekedni, itt a gyalogosok és a biciklisek akadályozzák egymást felváltva. Szerintem egyiknek sem könnyebb az élete. Általában fogalmam sem volt, hogy hol vagyok éppen.
Minden második sarok után egy kisebb téren találtam magam ahol egy templom állt. (Tele van templomokkal a hely.) Ráadásul elsőre mind egyformának néz ki kb.
Miután kiélveztem a városban való kószálást, és végre kiigazodtam a térképen, hogy hol is vagyok, kerestem egy utat, ami a városfalra vezet. Ugyanis a városfal egy elég széles út, ahol gyalogosok, biciklisek közlekedhetnek csak, sokan járnak ide futni, kocogni, korcsolyázni, stb. Nyugis, és hely is van, plusz szép látványt nyújt mind a városfalon kívül min azon belül eső részre. Kb. 20 perc alatt meg is lehet kerülni így a várost. Illetve van egy jó pár kiugró bástyaszerű rész ahol parkokat alakítottak ki. Az egyik ilyen parkban kicsit leültem, pihentem, nézelődtem. :) A városfalon kívül van egy kisebb vizesárok is, bár szerintem ez már csak egy restauráció, hogy valamikor itt lehetett a víz. Most csak egy nagyon keskeny árok,a miben csordogál valami.
Még sötétedés előtt haza akartam érni, mert nem volt világítás a biciklin, és sötétben nehezebb nekem is tájékozódni, így időben hazaértem, de előtte még tettem egy kis kitérőt a ház környékén. Nem sok minden van errefelé. Kertes házak végig, pár sorház, mint a miénk, viszont sok és nagy az üresen hagyott terület. Szinte nincsenek boltok se, csak Pizzeria és bár. Illetve tőlünk nem messze van egy növényárus kereskedés, meg egy gyógyszertár. Ennyi. Bármire szükség van, be kell menni a városba. Hazaérve már csak gyorsan lefürödtem, enni sem volt kedvem. Jól elfáradtam, meg hát dög meleg van, még most is. A nyár már csak ilyen: meleg. (Napi bölcsesség: pipa) :D
Ezután szabadidőm kihasználása végett elbicikliztem Lucca városába, (megkaptam anyuka hátul gyereküléses biciklijét) kicsit körbenézni, meg megérdeklődni az egyik telefonszolgáltató tarifáit, egyéb szolgáltatásait. :P :D Szépen elmondták, hogy jutok el a városba, ami egy baromi nagy fallal van körbevéve, és kapukon lehet csak bejutni. Őőő hát nem éppen azon a kapun mentem, mint amit mondtak, de bent voltam na. :D Aztán kicsit bolyongtam, persze térképem volt, de egyszerre biciklizni és térképet nézni nem épp egyszerű feladat. Lucca városa sok szűk kis utcából áll, a legtöbb alig 1.5 m széles. Az olaszokat meg ismerhetjük, nyugisak, ráérősek, nem éppen szívbajosak. Megállnak az út közepén trécselnek, a többiek meg hadd várjanak, ha tovább akarnak haladni. A biciklist se kerülik meg kocsival túl nagy ívben. Itt jobban jár az ember, ha biciklivel jól ráhúzódik a falra, különben simán elvisznek kocsival. Mondjuk eddig még nem volt balesetem, de nem kizárt, ha csak picit nem figyelek, hamar egy kocsi oldalán találom magam. A város szűkebb utcáin kocsival nem lehet közlekedni, itt a gyalogosok és a biciklisek akadályozzák egymást felváltva. Szerintem egyiknek sem könnyebb az élete. Általában fogalmam sem volt, hogy hol vagyok éppen.
Minden második sarok után egy kisebb téren találtam magam ahol egy templom állt. (Tele van templomokkal a hely.) Ráadásul elsőre mind egyformának néz ki kb.
Miután kiélveztem a városban való kószálást, és végre kiigazodtam a térképen, hogy hol is vagyok, kerestem egy utat, ami a városfalra vezet. Ugyanis a városfal egy elég széles út, ahol gyalogosok, biciklisek közlekedhetnek csak, sokan járnak ide futni, kocogni, korcsolyázni, stb. Nyugis, és hely is van, plusz szép látványt nyújt mind a városfalon kívül min azon belül eső részre. Kb. 20 perc alatt meg is lehet kerülni így a várost. Illetve van egy jó pár kiugró bástyaszerű rész ahol parkokat alakítottak ki. Az egyik ilyen parkban kicsit leültem, pihentem, nézelődtem. :) A városfalon kívül van egy kisebb vizesárok is, bár szerintem ez már csak egy restauráció, hogy valamikor itt lehetett a víz. Most csak egy nagyon keskeny árok,a miben csordogál valami.
Még sötétedés előtt haza akartam érni, mert nem volt világítás a biciklin, és sötétben nehezebb nekem is tájékozódni, így időben hazaértem, de előtte még tettem egy kis kitérőt a ház környékén. Nem sok minden van errefelé. Kertes házak végig, pár sorház, mint a miénk, viszont sok és nagy az üresen hagyott terület. Szinte nincsenek boltok se, csak Pizzeria és bár. Illetve tőlünk nem messze van egy növényárus kereskedés, meg egy gyógyszertár. Ennyi. Bármire szükség van, be kell menni a városba. Hazaérve már csak gyorsan lefürödtem, enni sem volt kedvem. Jól elfáradtam, meg hát dög meleg van, még most is. A nyár már csak ilyen: meleg. (Napi bölcsesség: pipa) :D
