Porto Antico

  Messze messze otthonomtól egy új helyen telepedtem le ideiglenesen. Genovában. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert egy egészen szép kis helyen van a szállásom, a kikötő mellett (Porto Antico). Az egyetemtől sincs messze, gyalog megközelíthető. Egy egészen kis aranyos, egyszerű de mégis jól kialakított albérletet találtam. A lakótársam, Icaro egy szimpatikus, jó fej egyetemista srác. 

Ma egy kisebb sétát tettem a kikötőben, és mint egy rendes turista készítettem egy pár képet. 

Az "én utcám"-ról érkezve a kikötőhöz ez a brutális méretű és kinézetű szobor fogadja az arra érkezőket. 

Nyomkodtam picit a fényképező gombját a kikötőben. :) Nem volt rossz látvány. 

A naplemente. Gyönyörű. Én csak néztem és csodáltam. És nini! :) Ott egy repülő!!! :D

Nekem azt mondták, hogy ez a hajó volt a Karib-tenger kalózaiban, hogy ez volna a Fekete Gyöngy. Háááát nem tudom mennyire higgyek a mende-mondáknak, mert én erre a két ipsére a hajó elejében nem emlékszem. XD De aztán ki tudja, lehet, utólag adták hozzá, vagy a filmből photoshopolták ki. 

Különben hűvös van már. Napközben még 24-25 fok de estére majdnem hogy hideg van. este kicsit fúj a szél, nappal meg néha esik az eső. (ilyen ez az ősz) És ezzel az időjárásjelentésnek vége. :)

Buon Ferragosto!

Szép augusztusi nyári napra ébredtem... blablabla

 Délután 5 órára volt megbeszélve egy találkozóm egy olasz sráccal, akit két nappal ezelőtt ismertem meg a városban. Számot cseréltünk, gondoltam adok neki egy esélyt, meg magamnak, hogy megismerjek valakit. Elsőre vegyes érzéseim voltak a srác felől. Mivel ő kezdeményezte a beszélgetést, ő jött oda hozzám, és jót beszélgettünk ezért pozitívan, viszont, mivel próbált nekem fals módon bókolni, nem igazán hittem neki. Gondoltam, biztos egy tipikus olasz pasi, aki mindenáron le akarja venni a nőket a lábáról. Szummaszummárom nem nagyon tudtam, mit is várjak ettől a találkozótól. Úgy gondoltam, oké 5kor megiszunk egy kávét, max egy órát ha dumálunk, aztán jövök haza, ha nagyon durván nyomul kitalálok valamit, hogy miért kell hazamennem. Bár régen volt már randim, nem azért nem tudtam, hogy mit vegyek fel, mert annyira akartam tetszeni, hanem inkább, hogy kevésbé gondolja,   egy lengébb öltözékből, hogy engem könnyen meg lehet kapni, viszont a közel 35 fokos melegben mégsem öltözhettem be nagykabátba. Így kissé elhúzódott a készülődésem, és persze ahogy szoktam, most is késtem. Még otthon voltam, mikor felhívott, hogy az általa kinézett kávézó zárva van, így ha nem bánom, akkor Viareggioba mennénk motorral. A motor dolog csábítóan hangzott, viszont így nehezebben szabadulok ha mégsem tetszene valami. Végülis fél órás késéssel megérkeztem egy hozzám közelebb eső helyre. Ott lebiztosítottam a biciklim, és felültem egy mondhatni vadidegen olasz férfi motorjának utasülésére. Ezelőtt ültem már motoron, így gondoltam, nem érhet nagy meglepetés, de tévedtem. Ugyanis egy 800 köb cm-es hondában kicsit nagyobb erő van, mint amin eddig ültem. Nem igazán értettem magam, hogy lehetek ennyire bolond, nem mondom... kicsit meg voltam ijedve. Azt se tudtam, hol kapaszkodjak. Viareggioba érve és vett vissza igazán a tempóból, nem is kellett sok hozzá, hogy karambolozzunk egy másik vadmotorossal, aki hirtelen hajtott ki elénk. Kb 10cm-en múlt a mutatvány. Én sikítottam egyet, majd egy visszafogott "Bazd meg!" hagyta el a számat.

Nem sokkal ezután, hogy kicsit megpihenjünk megálltunk egyet fagyizni. Daniele meg folyton ugratott, hogy hogy megijedtem. Majd elmesélte, hogy én vagyok az első, akit magával visz motoron, eddig senki nem volt ilyen bátor vagy vakmerő, hogy mögé üljön. Mondhatom, nagyon megnyugtatott...

 - És akkor itt egy kis rövid ismertető kitérő az olasz pasiról: neve Daniele, 26 éves, Pisaban diplomázott, jelenleg egy pizzasütő berendezést értékesítő cégnél dolgozik, mely külföldön is keresett, így ezelőtt 2 évig Magyarországon is élt, viszont csak pár szót tud magyarul, régen bokszolt most hobbiszinten motorversenyeket tartanak haverokkal, szereti és keresi az adrenalint. - 

Miután megnyugodtam, hogy még élek nem messze egy kikötő közelében egy sziklás partra ültünk ki, ahol leginkább horgásztak. Ott egy nagyobb sziklára letelepedtünk és a tengert csodálva beszélgettünk. Nem volt sem tolakodó, nem nyomult, még csak hozzám sem akart érni. Kellemesen töltöttük az időt. Részemről csak a beígért kávé hiányzott. Egészen naplementéig maradtunk, majd visszamentünk a városba enni valamit, ugyanis vacsora idő volt már. Na ennyit az egy órás randiról. Egy olaszféle mekiszerűben ettünk valamit, nem volt nagy hatással egyikünkre sem. Eztán kerestünk egy kávézót, hogy megigyunk egy kávét. Végre, amiért jöttünk. :D XD 

 Kisétáltunk a kikötőbe, ahol megnéztük, hol ültünk azelőtt. Egyre felszabadultabban, és jobban éreztem magam a társaságában. Nevetgéltünk, szórakoztunk, viccelődtünk egymással. Egyre inkább szimpatikussá vállt a szememben. Mivel célunkat túlteljesítettük, viszont engem senki nem várt haza (a család ugyanis elment kempingezni 2 napra) így még beugrottunk a közelben lévő Luna Park-ba, ami egy ideiglenes vidámparknak felel meg, tele játékokkal kicsiknek, nagyoknak. Először tettünk egy gyors kört, mi lehet számunkra érdekes, és szórakoztató, végül egyöntetűen egy magasra felemelő óriáskerékszerűség mellett döntöttünk, aminek 2 karja volt 180fokos szögben, ezeken 4-4 szék, amit megpörgettek a levegőben, a kerék forgatásának hatására a székek is megperdültek maguk körül fejjel lefelé. Esküszöm, ismét 5 évesnek éreztem magam. :D Tisztára be voltam zsongva már csak a tudattól is, hogy mire fogok felülni. :) A közel 2 perces pörgős csoda után a kijáratfele vettük az irányt, mikor egy bokszzsákos gépet láttam meg, gondoltam, most felmérem, mennyire is vagyunk erősek... XD Nem ütöttem rosszat, de azért messze nem olyan erőset, mint ő. (Azt hiszem, ez normális.) Már majdnem kiléptünk a Luna Park kapuján, amikor egy nagyoknak való körhintára nézve, megkérdezte tőlem, hogy erre fel szeretnék-e ülni. Nem tudtam nemet mondani. :D A körhintába volt még egy plusz játék beépítve, vagyis egy rojt szerű valami volt felakasztva kicsit messzebb, és magasabban, mint ameddig a hinták normál esetben elérnek. Így akik párosával mennek, a hátul ülőnek meg kell lendíteni az előtte ülőt, hogy az elérhesse a rojtot, és ezzel egy újabb, ingyen kört szerezzen a párnak. Őőőő hát igen, sikerült elérnem, nyertünk. :) :D Felettébb boldog voltam. Meg is kaptuk a plusz jegyet, de mindkettőnknek zúgott a feje, és kissé beszédültünk a sok pörgéstől, így a jegyeket zsebre tettük, és kisétáltunk a motorhoz. 

 Ismét kiültünk a tengerhez, nem messze a sziklás helytől, ahol előtte ültünk, csak most a homokos partra csüccsentünk. Útközben vett 1-1 sört, amit a parton ülve megittunk. Egyre csak azt mondogatta, hogy kár, hogy nem hozta a fürdőnaciját, mert akkor beugrana a vízbe. Én meg egyre azt kezdtem el fontolgatni, hogy én simán fehérneműben is bemennék. Nem kellett győzködnöm, hogy velem tartson. Megittuk a sört, és együtt, kéz a kézben futottunk be a tisztsavízű  tengerbe. Mikor megálltunk, ahol már derékig ért a víz, egyik kezével a kezem fogta a másikat az arcomra tette és megcsókolt. Hogy őszinte legyek már vártam, hogy mikor jön ez a rész, és azt hiszem egy igen jó pillanatot sikerült megfognia. Iszonyú romantikus volt. :) 

 Úszkáltunk egy kicsit, majd kiültünk a partra, hogy kicsit megszárítkozzunk. Hajnali 2 körül lehetett, mikor úgy éreztük, hogy ideje lenne lassan hazamenni. Mivel én délután csak egy kávéra készültem nem vittem magammal melegebb cuccot, viszont hajnalban a motoron száguldozni kicsit hüvösnek érzi az ember a levegőt, ezért Daniele udvariasan felajánlotta a motoros dzsekijét, amit én udvariasan elfogadtam. Hazafelé az autópályán mentünk, így amennyire én láttam a 160as km/h sebességet is elértük. Luccaba érve Daniele megállt a házuk előtt parkoló autó mellett, és áttessékelt, a melegebb járműbe, hogy ezzel visz hazáig, mert majd lefagynak a karjai. (tényleg elég hűvösek voltak). 

 Hiába próbáltam győzködni, hogy csak a bicikliig megyek a városba, és onnan meg egyedül, nem hagyta, hogy ilyen későn tekerjek haza, még azt is felajánlotta, hogy a biciklit a kocsiba tesszük (bár nem nagyon láttam neki helyet). Belementem, sőt már abba is, hogy itt hagyjuk a bicajt, és másnap majd behoz érte, csak nem lopják el. De azért a biztonság kedvéért ránéztünk, hogy meg van-e még. Nem volt szerencsém. Nyoma veszett a kétkerekűnek. Nem hittem a szememnek, nem tudtam felfogni. Miért pont ezt sikerült ellopni?? Tele van a város meg a környék is mindenhol még csak le sem lakatolt biciklikkel, és valakinek pont ez kellett. Ha az enyém lett volna, bár nem örültem volna, de kevésbé éreztem volna magam szarul, mert ezt csak kölcsön kaptam, hogy addig használhatom, amíg itt vagyok. Ráadásul az egyedüli jármű, amivel kicsit messzebb tudok jutni a háztól, ha egyedül vagyok. Másfelől viszont bár igen későn volt már, és hosszú időre hagytam őrizetlenül, de lezártam. Nincs mit tenni, ez van. Szóval egy újjabb váratlan és hihetetlen esemény után végül Daniele hazavitt. Ő sem értette, miért pont ezt vitték el...próbált megnyugtatni, hogy nem tudok mit csinálni, majd lesz másik. ( Ne sírjál, kapsz új biciklit! XD ) 

 Szóóóóóóóóval vagy anélkül... hazaértünk, megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk a tengerre, és hogy értem jön. Majd elbúcsúztunk és távozott. Én meg az eseménydús napot ismét felidézve próbáltam  nyugiban aludni. 

VÉGE 

:)

Aludni? Miért?

 Még mielőtt csak enyémek lennének a gyerekek, vagyis 5 óra előtt, gondoltam, ebéd után kicsit lepihenek, hogy feltöltődjek energiával az estére. Pár óra igazán kijár nekem, hogy egyedül legyek. Viszont Mia teljesen máshogy gondolta. Feljött a szobámba, és miután mondtam, neki, hogy aludni szeretnék, (ami nem teljesen volt igaz, inkább csak pihenni, és/vagy sorozatot nézni) folyton azt kérdezgette, hogy miért. A válaszom röviden annyi volt, hogy mert csak. Persze felkínáltam neki is eme csodás lehetőséget, hogy velem aludjon, mivel neki amúgy is kell. Ezt az ajánlatomat, viszont hatásozottan visszautasította. Kitessékeltem a szobából, majd az ágyamra fekve úgy tettem, mintha aludnék. Tudtam, hogy be fog jönni. Először alig hallhatóan kopogott az üvegajtón, majd belépett a szobába, és jól hallhatóan tájékoztatott afelől, hogy egy gonosz legyet látott a szobámban, ezután hangosan a nevemen szólított, illetve az ébresztőóra hangját utánozva próbált felkelteni. Mivel tudtam, hogy ezt képes lenne a végtelenségig csinálni, míg tényleg fel nem kelek, így inkább előbb hagytam magam "felébreszteni". Egészen közel jött az ágyamhoz, és újra közölte észrevételét, hogy egy gonosz légy van a szobámban. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy engem nem érdekelnek  gonosz legyek. Mellesleg semmilyen légy nem volt még a házban sem. Tovább tettettem, hogy alszok. Ez alkalommal mint, aki megértette, hogy mit szeretnék, elkezdte suttogva énekelni a héber altatódalt, amit anyukájuk szokott nekik énekelni lefekvés előtt. De ezt is hamar megunta, újra közel jött hozzám, és a nevemen szólongatott, hogy kelljek fel. A szoba ajtaja hirtelen a huzat hatására becsapódott, mire Mia kissé megijedve azt kérdezgette, hogy ki volt az? Választ nem kapott kérdésére, így újból hozzám fordult, én továbbra is csukott szemmel feküdtem az ágyon, gondoltam egyszer csak megunja, és "békén hagy". Na persze....ahogy én azt elképzeltem... Mia tényleg nem értette, miért és ki csapta be az ajtót. Egy szörnyre gyanakodott, ezért tovább szólongatott, hogy menjünk le, vigyem le őt. Miával egészen szórakoztató vitatkozni és ezt általában ő is élvezi. Ennek tudatában most sem hagytam magam, nem engedtem kérésének. Mondtam, hogy menjen ő egyedül ha akar én maradok. A párbeszéd valahogy így hangozhatott kettőnk közt magyarra fordítva:

Mia: - Piri, lemegyünk?

Piri: - Nem. Menj egyedül.

Mia: - Te is!

Piri: - Én nem.

Mia: - Miért nem?

Piri: - Mert nem. Pont.

Mia: - Menjünk le!

Piri: - Nem. Menj ha akarsz!

Mia: - De te is!

Piri: - Én nem.

Mia: - Miért nem?

Piri: - Mert nem.

Mia: - Menjünk le! 

És ezt a párbeszéd kört még párszor végigforgattuk, de én untam meg hamarabb. Felvettem Miát, és levittem a nappaliba.Békésen visszatérhettem szobámba. Mivel őt lent Tze'ela várta egy cumisüveggel, így neki is eljött az idő a délutáni szundításra. Békésen visszatérhettem szobámba.

Il giorno dopo giorno

  A legtöbb napom hasonló felépítésű, a feladatok adottak, a rendet tartani kell (már amennyi itt van belőle), de mégis minden nap teljesen más. Tegnap Romy azt mondta, hogy ma megint megyünk a tengerre, holnap meg Ronchi-ra fürdeni. Ebből csak ez utóbbi volt igaz. Viszont ma sem úsztuk meg a nap melegét. Reggeli után rendbe tettem a szobákat, majd a lehető legnagyobb melegben elmentünk a játszótérre biciklivel. 11-től du. fél 1-ig!!! A gyerekek akartak biciklivel menni, a szülők meg mivel dolgoztak (főztek) otthon, ezért szerették volna, ha kicsit elmegyünk otthonról és így nem zavarjuk őket. Értem én, hogy gőzgép.... de mi hajtja??? Na de most komolyan??? Normális az, hogy a lehető legnagyobb melegben és amikor a leginkább tűz a nap, és legkisebb az árnyék, akkor küldjük ki a gyereket játszani?? A játszótéren is csak körben van pár fa, ami árnyékot ad. ha csúszdázni vagy hintázni akartak, akkor azt a tűző napon tették. "Okos, nagyon okos!" Na de mit tudok tenni? Végülis sapkájuk volt, vizet vittünk eleget magunkkal, én meg az árnyékban voltam. Na jó néha kijöttem a fák alól, hogy meglökjem őket a hintán, illetve, hogy körbe tanulmányozzam a játszótéren alkalmazott, megjelenő növényeket. :D Egy kis szakmai ártalom. Vittem magammal a dendró könyvet is meg egy kis füzetet, amibe lejegyzeteltem a növények nevét és előfordulásának, alkalmazásának helyét.

  Danielnek sikerült elszakítania a papucsának egyik pántját, így használhatatlanná vált. Persze erre egy számára kézenfekvő megoldás, ha sír, "hiszen így minden probléma megoldódik"... Mondtam neki, hogy akkor csak egyik lábán a papuccsal tekerje a biciklit. Na ez persze Romynak is megtetszett, ő si mezítláb akart biciklizni. :D "Imádom", amikor ilyenek! Szerencsére ebéd után volt egy kis pihi, mert a gyerekek átmentek a barátaikhoz medencében pancsikolni picit. Tze'eláék előkészültek az esti munkához, én közben felfedeztem, hogy végre sikerült a Genovai Egyetemnek frissítenie az online jelentkezési oldalt. A jelentkezésnek így sem tudtam nekifogni, mert még számos kérdés merült fel, amit mind az otthoni, mind az olasz koordinátoroktól meg kell kérdeznem. Továbbá a ryanair járatait is megnéztem, és letisztáztuk, hogy akkor szept. 21-én hazamehetek, így le is foglaltuk a repjegyet. juppijájééé!!! :D 4kor viszont megérkezett Mia, a szülők meg mentek el, megetetni a norvég turistákat.

  Távozásukkor Mia elkezdett sírni. Tudtam, hogy ilyenkor képtelenség megvigasztalni, de azért próbálkoztam. Elmagyaráztam neki, hogy hova mentek a szülők, és hogy azért dolgoznak, hogy neki tudjanak venni szép ruhákat, és hogy tudjon enni finom dolgokat. Úgy tűnt megértette, mert hamar abba hagyta a sírást. Majd elmentünk biciklivel a közeli bárba, hogy együnk egy kis fagyit. :) Fagyi evés után még bicikliztünk picit. Mia elől ült az ülésben, ő mondta merre menjünk, mutatta a kezével az irányt. Persze, hogy élvezte, és akart még menni jóóó sokat, végülis én vezettem, neki más dolga nem volt, mint szét tárt karokkal élvezni a menetszél hűsítő hatását, és nézni, hogy milyen gyorsan haladunk. Közben nevetett, sikítozott, és az éppen mellettünk elhaladó autó színét kiabálta, hogy mindenki jól hallja, hogy ő igenis ismeri a színeket. :)

  Mire hazaértünk már Romy és Daniel is visszatértek a délutáni fürdőzésből. Még picit kint játszottak a kertben,majd átkéretőztek az egyik szomszédhoz játszani, mi Miával addig kint kikaróztunk az udvarban. Majd a nagyobbak megérkezésével továbbra is kint játszottak mindhárman, fára másztak, hintáztak a fára akasztott kötéllétrán stb. Addig én a házban uzsonnára pár barackot apró szeletekre vágtam és kivittem nekik. Persze ez sem ment zökkenő mentesen. Amint betettem a lábam a házba, már hallottam, hogy vki sír odakint. Romy nem tudott lejönni a fáról. (Mondtam én neki, ha nem tud lejönni, ne másszon fel. Felmászni is én segítettem neki. Többet nem fogok. muhahaha) Közben arra kellett figyelnem, hogy Daniel hintázás közben ne rúgja fel folyton a kishúgát. Nem könnyű az élet na.

  Miután megunták a kint játszadozást, bent lemosták a lábukat, majd rajzfilmeket néztek, amíg én a vacsit készítettem elő. Még Mia hazaérte előtt csináltam rántott húst, és salátát valami érdekes lila színű céklához hasonló zöldségből, aminek nem éppen céklaíze volt, vagy legalábbis nem jó cékla íze. A húst mind meg is ették. A céklaféleséget csak Romy ette. Persze ma is könyörögni kellett, hogy egyenek meg mindent, ami a tányérjukban van. Ezt ma Romynál úgy tudtam elérni, hogy ha a húst nem tudja megenni, akkor már a  desszertnek sincs hely. Így végül okosban megoldotta, adott egy picit Miának is, aki már megette a saját részét. Plusz poén volt még, hogy nem tudták, hogy mi a desszert, próbálták kitalálni, de nem sikerült nekik, így meglepetés volt számukra, ami még jobban felcsigázta őket vacsi közben. :D hehehe a meglepi pedig nem más volt, mint Tiramisú, amit Tze'ela készített nekünk még délután. Vacsi után mesefilmet akartak nézni, amit én meg is engedtem nekik egyetlen kikötéssel, hogy előtte meg kell fürdeniük. Így a két kisasszony lent (az számomra kijelölt fürdőben) zuhanyoztak le.

  Majd kiválasztottak egy mesefilmet a Horton-t (valami elefántról szól), viszont mivel Daniel még nem zuhanyzott le, a mese nem kezdődhetett el... Daniel nem akart lezuhanyozni, így közöltem vele, hogy ha nem zuhanyzik le, akkor a többiek elkezdik nézni a filmet, ő meg addíg nem nézi, míg le nem zuhanyzott. Ezután nem kellett sokat várni, és tette a dolgát, viszont hihetetlen lassúsággal. Többszöri felszólítás után sem volt képes befejezni a tisztálkodást, így elkezdtük nélküle a filmet.

  Itt egy kicsit nyugisabb periódusom volt, az ikrek, mint a nem tudom mik úgy bámulták a tv-t minden egyéb impulzust figyelmen kívül hagyva(kivéve ha Mia beállt a tv elé, vagy ha rugdosta őket a fotelben. Ugyanis Miát nem kötik le úgy a mesék, főleg az ilyen hosszabbak. Így míg én mellettük neteztem, Mia össze-vissza fetrengett, járkált, izgett-mozgott a szobában. Eszembe jutott, hogy még vár rám egy adag teregetni való ruha, így felmentem az emeletre ellátni ezt a feladatot. Mia követett, és ott bohóckodott nekem a szülei ágyán, meg játszott a tiszta ruhákkal. (A szülők szobájánál az ablakok alatt van kifüggesztve a szárítókötél) Már többször játszottuk azt, hogy meg akarom enni, és külön egyes testrészeit is. Most ő kínálta fel nekem szépen sorban, először a kezeit, a lábait, az orrát, a szemét (bár a szemeire sosem fájt a fogam) :D összességében meg tudtam volna zabálni. :D

  A film után közölték, hogy éhesek. Én felkínáltam nekik, hogy ehetnek biscottit.(keksz) Ekkor előbújt Danielből a kisördög, és elkezdte piszkálni Romy-t mire én közöltem, hogy akkor nem kap többet, menjen fel a szobájába. Nem hallgatott rám, sőt tovább piszkálta testvérét. Ezért elkezdtem kezénél vezetni, amit ő Mia székének lábába kapaszkodva próbált megakadályozni. Kirántotta a széket Mia alól, aki leesett és sírni kezdett. Danielt elengedve Mia segítségére siettem. Daniel ekkor már az asztal alatt volt és rángatta a székeket, húzogatta a terítőt, és kiabált. Mia és Romy is elkezdtek félni tőle, hozzám futottak, hogy vegyem fel őket. Mikor Mia észrevette, hogy bátyja az ő etetőszékét rángatja, elindult a szék irányába, hogy megvédje azt ami az övé, mindezt sírva és kiabálva.

  A szék megmenekítése után felvittem őket az emeletre, fogat mostak, én addig elkészítettem Miának a tejet, majd mesét olvastam nekik Mia szobájában. Kis idő elteltével Daniel is megérkezett, amolyan megbánó képpel állt a szoba ajtajánál. Beinvitáltam, de csak ha jól viselkedik, és nem bánt, nem zavar senkit. Romy az ölemben ült, Mia mellettünk az ágyában feküdt, Daniel pedig közel hozzám az ágyon helyezkedett el. A mese végére Mia már aludt, elég érdekes pozícióban ugyan, de aludt, sírás és minden egyéb procedúra nélkül. A feje félig az ágy kemény fakeretén volt, két keze közt a félig teli cumisüveggel. Átkísértem az ikreket is a szobájukba, kaptak jóéjt puszit is. :) Miát még megigazítottam az ágyába, de már hallottam, hogy a szülők megérkeztek.

  Azért picit büszke voltam magamra, hogy sikerült őket lefektetnem. :) Elmeséltem a szülőknek, hogy mi minden történt, míg távol voltak, mit hogyan reagáltam le stb. Tetszett nekik, ahogy bánok velük, az hogy nem hagyok mindent rájuk, szóval jó a nevelési módszerem. Kérdezték, nem maradok-e velük még hosszabb időre? :D Bár nekem is lassan szívemhez nőnek a gyerekek, és szeretek a családdal lenni, és szívesen jönnék vissza bármikor, hogy velük töltsek egy pár napot, hetet, de azért nekem van saját családom, és életem, és picit távolabb tőlük. Tudom, ezt ők sem gondolták komolyan, inkább bóknak szánták, de azért biztos örülnének, ha tovább maradnék.

Firenzében

  Ma is korán keltem, hogy minél előbb nekivághassak a mai utamnak, és megtekintsem Firenzét, a „Reneszánsz bölcsőjét”. Tze’ela kb 9kor mondta, hogy 9.55kor indul a buszom Luccából. Időben el is indultam biciklivel az állomás felé, de gondoltam majd odatalálok, tudom, hol van a pályaudvar. Na igen, elméletben, meg kocsival, mikor nem én vezetek. :D Először még a városon kívül sikerült kicsit eltévednem, őszintén szólva az sem biztos, hogy rossz felé vettem az irányt, de megijedtem az ismeretlen úttól és inkább visszafordultam, és egy közelebbi kapun mentem be a városba. Ezt követően elkövettem a második nagy hibát, ugyanis a város peremén körbe lehetett volna menni, én viszont gondoltam megoldom, kijutok a másik kapuhoz a városon belül is. Ki is jutottam, nem volt azzal gond, csak a sok kis utcában , ahol még forgalom is van, nem megy az olyan gyorsan. Na így történt, hogy lekéstem a 9.55-ös buszt. (kb 10.00-ra értem oda) Ezen felül még le kellett valahova tennem a biciklit, kibiztosítani, hely nem nagyon akadt, így padhoz kötöttem. Mint ahogy itt szokás, a jegyet a távolsági buszon sem a buszon veszik meg, hanem ott csak lyukasztanak, ezért előtte (gondolom, hogy ne a busznál kelljen) a jegyárusnál áll a sor. Majd kiderült, hogy a következő csak 3 óra múlva megy. XD Na ekkor kaptam majdnem sírógörcsöt. 3 óra!! beszarás, hogy milyen ritkán járnak a buszok. Mondjuk megértem. autóval jobban megéri. Csak Firenzéig ami picit több mint 70km 5.20euro-t fizettem. Itt a benzin ára 1.5euro körül van (kb 430ft) vagyis ha 100km-en mondjuk 5 litert eszik a kocsi, akkor 3,5l.erért 5.25euro-t fizetnek, ami ugyanúgy jön ki, mint busszal csak kényelmesebb gyorsabb, függetlenebb. Ha gázzal mennek, akkor még olcsóbb, mert annak kb 1euro kg-ja. :D Na de én busszal tudtam csak menni.

  Szóval mivel várnom kellett 3 órát,azért megérdeklődtem, hogy mikor jön vissza az utolsó Firenzéből, hogy egyáltalán megéri-e most akkor elmennem oda. Elvileg 2re odaérek az utolsó pedig 7.15kor indult, így még belefért. Majd megyek még egyszer. Viszont addig is volt 3 órám, amit Luccában töltöttem, de most gyalogosan. Nem volt kedvem biciklivel szórakozni. Körbenéztem, normális üzleteket kerestem, találtam is 1-2-őt, amolyan dm szerűséget. Meg káromra találtam egy papír írószer boltot is, ahol rögtön vettem is vmit, vmi semmit 4 euroért. Tudok, na. :D Viszont semmi rendes vegyesboltjuk nincsen. Van külön kávézó, bár, pizzeria, fagyizó, zöldség-gyümis, tésztás-sajtos, boros… etc. Na de egybe, hogy egyhelyen mindent meg tudj venni, na olyan kisméertben nem létezik, csak nagy bevásárlóközpontként (mint nálunk a Tesco meg társai) 

  Azért valahogy lejártam a lábam elég rendesen, el is telt az a pár óra elég hamar. Szerencsére a következő buszt Firenzébe már elértem. Du. 2-re ahogy terveztem meg is érkeztem a hőn vágyott városba. J Ott még vagy egy fél órát elszórakoztam, mert kerestem a buszjegyárust, hogy vegyek visszafelé jegyet, és ne akkor kelljen keresgélnem mikor visszaérek a busz indulására, meg találtam egy kisebb vegyesboltot, ott vettem vmi kaját, meg innivalót(gondolkoztam, hogy veszek egy sört, de az volt a baj, hogy kevés volt az időm, csak úgy ücsörögni valahol és megiszogatni, plusz nem nagyon akartam folyton wc-t keresni). Minden fontos kellékkel felfegyverkezve útnak indultam. A Szent Mária Novella templom mellett haladtam el, ami már a pályaudvarról is látszik, egyensen a Dóm irányába. Egyszerűen hihetetlen, hogy mekkora az az épület! A látványa teljesen letaglózott. A szavam is elállt volna, ha beszéltem volna. XD Próbáltam jó képeket csinálni, a „tehetségem”, a meleg, és napsütés, a tömeg meg a gép kapacitásának ellenére. Körbejártam a csodás monstrumot, közben belefutottam egy magyar csapatba, akik idegenvezetővel nézték a Dóm épületét. Kicsit meg is álltam, hogy én is hallgassak vmi okosságot. Tudtam, hogy nem sok időm van és sok a látnivaló,muszáj volt tovább haladnom, nem sokat tudtam ott időzni. Egy előre megtervezett útvonalon haladtam, hogy minél gyorsabban, minél több és fontosabb épületeket tudjak megnézni. Láttam a: Keresztelő Szent János-kápolna (Battistero), ami egy 8 szögletű épület, e mellett állt a Firenzei dómot (Duomo di Firenze), mellette a Harangtornyot (Campanile), majd Piazza della Repubblica-t, a Via del Mercato-t, és közben még sok-sok csodás a korához képest jó állapotban lévő épületet, palotát, templomot, ami épp szembe jött. Lassan elértem 2. célállomásom a Piazza della Signoria-t ahol Palazzo Vecchio-val találtam szembe magam. Mellette a Neptun-kút, I. Cosmo lovasszobra, a Loggia dei Lanzi, és szemben a Palazzo Uguccioni. A P.Veccio bejárata előtt pedig két férfiúi szobor állott, az egy a Dávid-szobor volt. A másikat passzolom. XD Meg kell mondani, hogy ideérve újra csak ámultam és csak élveztem, hogy milyen tök jó helyen vagyok. Mondjuk sajnáltam, hogy egyedül (így nem volt ki készítsen rólam fotót... :P, ezért vhogy bénán csináltam párat, hogy rajta legyen legalább a fejem),az ilyen sétákat jobban szeretem társaságban, megosztani a véleményeket, beszélni róla, így a monológot most félretéve, csöndben próbáltam magamban értékelni az élményt.

  A Piazza della Signoria mellett rögtön a Galleria degli Uffizi következett, aminek a fele kb. restauráció alatt volt, de azért ez is szép volt és érdekes. Ez után már az Arno folyó partjához értem, innen már lehettett látni a Ponte Vecchio-t. Eme híd arról neves, hogy rajta végig kis üzletek sorakoznak, most éppen csak és kizárólag ékszerboltok,  míg régen különböző céhek, mesterek árulták a portrékájukat a hídon lévő üzletekben. A hidat csak az idő, és egy-két graffitis, meg vandálkodó banda rongálta meg.

  A hídra érve vettem észre, hogy a fényképezőm kezdi felmondani a szolgálatot, ezért a hídon már nem fotóztam. A tulsó parton már csak egy valamit akartam nagyon megnézni, a Pitti palotát, és Boboli kertjét, mely még a reneszánsz idején alakult ki, és a barokk korban kibővítették. (a kertről még szaktörin tanultunk részletesen, ezért is szerettem volna jobban megnézni közelebbről.) A palota egészen nagynak mondható, nem úgy, mint amik a városban voltak, (1-2 háztömbnyi nagyságúak). Még több, mint 2 órám volt a busz indulásáig, így gondoltam megnézem, mennyibe kerül a belépő és ha nem túl borsós az ára, akkor megtekintem a kertet, ha már itt vagyok. euróba került a jegy, ennyit megért nekem. Érvényes volt a Pitti palotában/ból összegyűjtött ékszerek, porcelánok és egyéb berendezési tárgyak kiállításának megtekintésére, valamint 2 kert megnézésére: Giardino di Boboli, és a Giardino di Bardini (ez utóbbiról még nem hallottam és mivel kevés időm volt, így ennek megtekintését ki kellett hagynom). Végignéztem a palotában kiállított tárgyakat, de az kevésbé kötötte le érdeklődésemet. Sajnos a Boboli kertre sem volt elegendő időm, így kb csak végig szaladtam rajta, meg egy picit azért leültem megpihenni, és megcsodálni a csodás kilátást Firenzére. Nem mellesleg iszonyat meleg volt, tűzött a nap, és szakadt rólam a víz, de nem nagyon álltam meg.

  Kb. egy órával a buszom indulása előtt elindultam visszafelé. Másik úton haladtam végig, a Ponte Santa Trinitá (Szentháromság-híd)-n keltem át a folyón, és innen vettem még pár pillantást a Ponte Vecchio-ra. A hídról a Piazza Santa Trinitához értem. (sajnos erőm, és vizem fogytán már kevesebb figyelmet fordítottam az utamba kerülő épületeknek. Megnéztem pár palotát (P. Strozzi, P. ...) Kb még fél órám volt a busz indulásáig, mikor a pályaudvarhoz értem, a fényképező pont totálisan lemerült. Úgy gondoltam megérdemlek a nap végén egy kis sört, így beugrottam érte a boltba, majd kis várakozás után már a buszon ültem. Vártam, hogy mikor érek Luccába, hogy jól megérdemelt jutalmam felbonthassam. :) 
Luccába érve, felmásztam a városfalra, és ott ittam meg a még egészen hűvös söröcskét. Nagyon jól esett. Jól éreztem magam, úgy gondoltam ez egy jó megkoronázása volt a napnak. Nem olasz sört ittam, ennek több oka is volt: 1, kevés az olasz sör, és azok is 3.3dl-ek, és drágák 2, nem hiszek az olasz sörben, 3, majd Mauro mutat nekem jó minőségű olasz sört(ha van ilyen) :D Így hát Tuborg-ot ittam. :) Talán egy kicsit meg is ütött, legalábbis éreztem némi tompaságot, bár ez a fáradtságnak is betudható, plusz mivel iszonyat fájt már a talpam, így a lábamon is alig álltam. A hazabiciklizés egészen jól esett, kicsit ki is szellőztem a nagy melegben. :D Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, és kiosztottam a jóéjt-puszikat a gyerekeknek. Majd eme sztori írása után jómagam is elaludtam.

FINE

1. munkanap

  Első napom, hogy egyedül voltam a gyerekekkel, pontosabban csak az ikrekkel. Délelőtt volt egy kis szabadidőm, a szülők elmentek a gyerekekkel valahova (már nem emlékszem). Délután viszont enyém lett a főszerep, valahogy le kellett kötnöm a két kis eleven gyerkőcöt. Mivel nagyon akartak mesét nézni, hagytam, hogy nézzék picit a tv-t. (na igen, így könnyű... azért picit megértem a szülőket), mivel nem nézhetik sokáig, ami tök jó végülis (csak nem tudom kinek XD) elzártam a tv-t és nekiültünk rajzolni. Többnyire én rajzoltam, megrendelésre! :D Aztán kitaláltam, hogy origamizzunk. Na ez nagyon tetszett nekik, persze miután kiválasztották, hogy melyik figurát akarják, azt is nekem kellett megcsinálni. Azért vágni, meg rárajzolni (szemet, orrot, szájat) segítettek legalább. Mikor a szülők hazatértek, és látták, hogy mit csináltunk, csak ámultak. Ilyet ők még nem csináltak.
  Ezután szabadidőm kihasználása végett elbicikliztem Lucca városába, (megkaptam anyuka hátul gyereküléses biciklijét) kicsit körbenézni, meg megérdeklődni az egyik telefonszolgáltató tarifáit, egyéb szolgáltatásait. :P :D Szépen elmondták, hogy jutok el a városba, ami egy baromi nagy fallal van körbevéve, és kapukon lehet csak bejutni. Őőő hát nem éppen azon a kapun mentem, mint amit mondtak, de bent voltam na. :D Aztán kicsit bolyongtam, persze térképem volt, de egyszerre biciklizni és térképet nézni nem épp egyszerű feladat. Lucca városa sok szűk kis utcából áll, a legtöbb alig 1.5 m széles. Az olaszokat meg ismerhetjük, nyugisak, ráérősek, nem éppen szívbajosak. Megállnak az út közepén trécselnek, a többiek meg hadd várjanak, ha tovább akarnak haladni. A biciklist se kerülik meg kocsival túl nagy ívben. Itt jobban jár az ember, ha biciklivel jól ráhúzódik a falra, különben simán elvisznek kocsival. Mondjuk eddig még nem volt balesetem, de nem kizárt, ha csak picit nem figyelek, hamar egy kocsi oldalán találom magam. A város szűkebb utcáin kocsival nem lehet közlekedni, itt a gyalogosok és a biciklisek akadályozzák egymást felváltva. Szerintem egyiknek sem könnyebb az élete. Általában fogalmam sem volt, hogy hol vagyok éppen.
Minden második sarok után egy kisebb téren találtam magam ahol egy templom állt. (Tele van templomokkal a hely.) Ráadásul elsőre mind egyformának néz ki kb.
  Miután kiélveztem a városban való kószálást, és végre kiigazodtam a térképen, hogy hol is vagyok, kerestem egy utat, ami a városfalra vezet. Ugyanis a városfal egy elég széles út, ahol gyalogosok, biciklisek közlekedhetnek csak, sokan járnak ide futni, kocogni, korcsolyázni, stb. Nyugis, és hely is van, plusz szép látványt nyújt mind a városfalon kívül min azon belül eső részre. Kb. 20 perc alatt meg is lehet kerülni így a várost. Illetve van egy jó pár kiugró bástyaszerű rész ahol parkokat alakítottak ki. Az egyik ilyen parkban kicsit leültem, pihentem, nézelődtem. :) A városfalon kívül van egy kisebb vizesárok is, bár szerintem ez már csak egy restauráció, hogy valamikor itt lehetett a víz. Most csak egy nagyon keskeny árok,a miben csordogál valami.
  Még sötétedés előtt haza akartam érni, mert nem volt világítás a biciklin, és sötétben nehezebb nekem is tájékozódni, így időben hazaértem, de előtte még tettem egy kis kitérőt a ház környékén. Nem sok minden van errefelé. Kertes házak végig, pár sorház, mint a miénk, viszont sok és nagy az üresen hagyott terület. Szinte nincsenek boltok se, csak Pizzeria és bár. Illetve tőlünk nem messze van egy növényárus kereskedés, meg egy gyógyszertár. Ennyi. Bármire szükség van, be kell menni a városba. Hazaérve már csak gyorsan lefürödtem, enni sem volt kedvem. Jól elfáradtam, meg hát dög meleg van, még most is. A nyár már csak ilyen: meleg. (Napi bölcsesség: pipa) :D

Az 1. nap

Nem kellett ébresztőórát beállítanom ahhoz, hogy korán kelljek. A közelben van egy templom, ami minden negyedórában bim-bamból. Olyan 8 körül keltem, gondoltam, a gyerekek biztos már felébredtek. Otthon a kisöcséim már hajnalban kukorékolnak. Itt ellenben csak a Tze'ela (anyuka) volt fent. Mia kelt a legkorábban, ő még nyáron is bölcsibe jár, minden hétköznap reggel 9 -től du. 4ig. Majd olyan 10 körül Romy is felébredt, Daniel pedig 11 körül. Reggelire nem sokat esznek, egy pár kekszet (biscotto) vagy 1szelet nutellás kenyeret, teát isznak mellé (mondjuk ez pont nem olaszos, ezt már az anyától vett szokás). Mauro, az apuka is csak pár darab biscotti-t meg kávét iszik. (na ez már totál olaszos) Tze'ela pedig vajas kenyeret, vagy vmi ilyesmit, szóval normálisabb reggelit, és teát mellé. Tze'ela izraeli, 10 éve él itt Olaszországban. Mauroval anno még angolul beszélt, így néha még most is felváltva beszélnek olaszul, angolul (de nem azért mert nem tud olaszul). A gyerekekkel pedig néha héberül beszélnek. Igen nazionale egy család. :D

  Első napi programként Tze'ela körbevezetett a lakásban és megmutatta, mit, mikor, hogyan kell csinálnom. A nagyobbak már maguktól öltözködnek, csak az ágyukat kell rendbe tennem, meg a tiszta ruhákat a helyére. Rendet már nekik kell tenni a szobában, és egyedül fürdenek. Mia szobáját nekem kell rendbe tennem, és ha a szülők nincsenek itthon, én öltöztetem fel. Minden reggel felkelés után, és este lefekvés előtt adott hőmérsékletre felmelegített tejet iszik. :) Tudom, mi hol van a konyhában, szabad kezet kaptam minden használatára, főzésre, és a mosás, kiteregetés rendjét is tudom.
  Délelőtt még játszottam picit Romyval, el se hiszem, de barbee-ztunk. Hát ritka idiótának éreztem magam, nem is ment sokáig az együtt játszás. XD Még ebéd előtt elmentünk bevásárolni Mauroval és az ikrekkel. Vettem strandpapucsot, mert azt nem hoztam magammal, mondjuk így kicsit többe került. (18euro)
 Ebéd után Romynak és Danielnek 2-2 oldal matek és olasz feladatot kell megoldaniuk egy amolyan nyári feladatos munkafüzetben. Ezt általában kisebb-nagyobb harc és sírás közepette meg is teszik.

  Mia megérkezése után elutaztunk (Tze'ela és a 3 gyermekkel) a viareggioi tengerparthoz, ahol tűzoltók számára külön kijelölt strandra mentünk. Tze'ela elmondta, hogy itt mik a szabályok, mire kell majd figyelnem ha egyedül jövök a gyerekekkel. Bár ketten voltunk felnőttek a 3 bambino-ra, de én így is elfáradtam. 'Be a vízbe, ki a vízből, vegyem fel őket, dobáljam a vízbe, építsünk homokvárat, játszunk együtt!, Ezt akarom-azt akarom' Na ez kissé lefárasztott. Mondjuk nem sok időt töltöttünk ott, mert a strand már 8kor bezár, így még azelőtt el kellett hagynunk a helyet. Azért a gyerekek így is elfáradtak picit, könnyebben elaludtak.