Szép augusztusi nyári napra ébredtem... blablabla
Délután 5 órára volt megbeszélve egy találkozóm egy olasz sráccal, akit két nappal ezelőtt ismertem meg a városban. Számot cseréltünk, gondoltam adok neki egy esélyt, meg magamnak, hogy megismerjek valakit. Elsőre vegyes érzéseim voltak a srác felől. Mivel ő kezdeményezte a beszélgetést, ő jött oda hozzám, és jót beszélgettünk ezért pozitívan, viszont, mivel próbált nekem fals módon bókolni, nem igazán hittem neki. Gondoltam, biztos egy tipikus olasz pasi, aki mindenáron le akarja venni a nőket a lábáról. Szummaszummárom nem nagyon tudtam, mit is várjak ettől a találkozótól. Úgy gondoltam, oké 5kor megiszunk egy kávét, max egy órát ha dumálunk, aztán jövök haza, ha nagyon durván nyomul kitalálok valamit, hogy miért kell hazamennem. Bár régen volt már randim, nem azért nem tudtam, hogy mit vegyek fel, mert annyira akartam tetszeni, hanem inkább, hogy kevésbé gondolja, egy lengébb öltözékből, hogy engem könnyen meg lehet kapni, viszont a közel 35 fokos melegben mégsem öltözhettem be nagykabátba. Így kissé elhúzódott a készülődésem, és persze ahogy szoktam, most is késtem. Még otthon voltam, mikor felhívott, hogy az általa kinézett kávézó zárva van, így ha nem bánom, akkor Viareggioba mennénk motorral. A motor dolog csábítóan hangzott, viszont így nehezebben szabadulok ha mégsem tetszene valami. Végülis fél órás késéssel megérkeztem egy hozzám közelebb eső helyre. Ott lebiztosítottam a biciklim, és felültem egy mondhatni vadidegen olasz férfi motorjának utasülésére. Ezelőtt ültem már motoron, így gondoltam, nem érhet nagy meglepetés, de tévedtem. Ugyanis egy 800 köb cm-es hondában kicsit nagyobb erő van, mint amin eddig ültem. Nem igazán értettem magam, hogy lehetek ennyire bolond, nem mondom... kicsit meg voltam ijedve. Azt se tudtam, hol kapaszkodjak. Viareggioba érve és vett vissza igazán a tempóból, nem is kellett sok hozzá, hogy karambolozzunk egy másik vadmotorossal, aki hirtelen hajtott ki elénk. Kb 10cm-en múlt a mutatvány. Én sikítottam egyet, majd egy visszafogott "Bazd meg!" hagyta el a számat.
Nem sokkal ezután, hogy kicsit megpihenjünk megálltunk egyet fagyizni. Daniele meg folyton ugratott, hogy hogy megijedtem. Majd elmesélte, hogy én vagyok az első, akit magával visz motoron, eddig senki nem volt ilyen bátor vagy vakmerő, hogy mögé üljön. Mondhatom, nagyon megnyugtatott...
- És akkor itt egy kis rövid ismertető kitérő az olasz pasiról: neve Daniele, 26 éves, Pisaban diplomázott, jelenleg egy pizzasütő berendezést értékesítő cégnél dolgozik, mely külföldön is keresett, így ezelőtt 2 évig Magyarországon is élt, viszont csak pár szót tud magyarul, régen bokszolt most hobbiszinten motorversenyeket tartanak haverokkal, szereti és keresi az adrenalint. -
Miután megnyugodtam, hogy még élek nem messze egy kikötő közelében egy sziklás partra ültünk ki, ahol leginkább horgásztak. Ott egy nagyobb sziklára letelepedtünk és a tengert csodálva beszélgettünk. Nem volt sem tolakodó, nem nyomult, még csak hozzám sem akart érni. Kellemesen töltöttük az időt. Részemről csak a beígért kávé hiányzott. Egészen naplementéig maradtunk, majd visszamentünk a városba enni valamit, ugyanis vacsora idő volt már. Na ennyit az egy órás randiról. Egy olaszféle mekiszerűben ettünk valamit, nem volt nagy hatással egyikünkre sem. Eztán kerestünk egy kávézót, hogy megigyunk egy kávét. Végre, amiért jöttünk. :D XD
Kisétáltunk a kikötőbe, ahol megnéztük, hol ültünk azelőtt. Egyre felszabadultabban, és jobban éreztem magam a társaságában. Nevetgéltünk, szórakoztunk, viccelődtünk egymással. Egyre inkább szimpatikussá vállt a szememben. Mivel célunkat túlteljesítettük, viszont engem senki nem várt haza (a család ugyanis elment kempingezni 2 napra) így még beugrottunk a közelben lévő Luna Park-ba, ami egy ideiglenes vidámparknak felel meg, tele játékokkal kicsiknek, nagyoknak. Először tettünk egy gyors kört, mi lehet számunkra érdekes, és szórakoztató, végül egyöntetűen egy magasra felemelő óriáskerékszerűség mellett döntöttünk, aminek 2 karja volt 180fokos szögben, ezeken 4-4 szék, amit megpörgettek a levegőben, a kerék forgatásának hatására a székek is megperdültek maguk körül fejjel lefelé. Esküszöm, ismét 5 évesnek éreztem magam. :D Tisztára be voltam zsongva már csak a tudattól is, hogy mire fogok felülni. :) A közel 2 perces pörgős csoda után a kijáratfele vettük az irányt, mikor egy bokszzsákos gépet láttam meg, gondoltam, most felmérem, mennyire is vagyunk erősek... XD Nem ütöttem rosszat, de azért messze nem olyan erőset, mint ő. (Azt hiszem, ez normális.) Már majdnem kiléptünk a Luna Park kapuján, amikor egy nagyoknak való körhintára nézve, megkérdezte tőlem, hogy erre fel szeretnék-e ülni. Nem tudtam nemet mondani. :D A körhintába volt még egy plusz játék beépítve, vagyis egy rojt szerű valami volt felakasztva kicsit messzebb, és magasabban, mint ameddig a hinták normál esetben elérnek. Így akik párosával mennek, a hátul ülőnek meg kell lendíteni az előtte ülőt, hogy az elérhesse a rojtot, és ezzel egy újabb, ingyen kört szerezzen a párnak. Őőőő hát igen, sikerült elérnem, nyertünk. :) :D Felettébb boldog voltam. Meg is kaptuk a plusz jegyet, de mindkettőnknek zúgott a feje, és kissé beszédültünk a sok pörgéstől, így a jegyeket zsebre tettük, és kisétáltunk a motorhoz.
Ismét kiültünk a tengerhez, nem messze a sziklás helytől, ahol előtte ültünk, csak most a homokos partra csüccsentünk. Útközben vett 1-1 sört, amit a parton ülve megittunk. Egyre csak azt mondogatta, hogy kár, hogy nem hozta a fürdőnaciját, mert akkor beugrana a vízbe. Én meg egyre azt kezdtem el fontolgatni, hogy én simán fehérneműben is bemennék. Nem kellett győzködnöm, hogy velem tartson. Megittuk a sört, és együtt, kéz a kézben futottunk be a tisztsavízű tengerbe. Mikor megálltunk, ahol már derékig ért a víz, egyik kezével a kezem fogta a másikat az arcomra tette és megcsókolt. Hogy őszinte legyek már vártam, hogy mikor jön ez a rész, és azt hiszem egy igen jó pillanatot sikerült megfognia. Iszonyú romantikus volt. :)
Úszkáltunk egy kicsit, majd kiültünk a partra, hogy kicsit megszárítkozzunk. Hajnali 2 körül lehetett, mikor úgy éreztük, hogy ideje lenne lassan hazamenni. Mivel én délután csak egy kávéra készültem nem vittem magammal melegebb cuccot, viszont hajnalban a motoron száguldozni kicsit hüvösnek érzi az ember a levegőt, ezért Daniele udvariasan felajánlotta a motoros dzsekijét, amit én udvariasan elfogadtam. Hazafelé az autópályán mentünk, így amennyire én láttam a 160as km/h sebességet is elértük. Luccaba érve Daniele megállt a házuk előtt parkoló autó mellett, és áttessékelt, a melegebb járműbe, hogy ezzel visz hazáig, mert majd lefagynak a karjai. (tényleg elég hűvösek voltak).
Hiába próbáltam győzködni, hogy csak a bicikliig megyek a városba, és onnan meg egyedül, nem hagyta, hogy ilyen későn tekerjek haza, még azt is felajánlotta, hogy a biciklit a kocsiba tesszük (bár nem nagyon láttam neki helyet). Belementem, sőt már abba is, hogy itt hagyjuk a bicajt, és másnap majd behoz érte, csak nem lopják el. De azért a biztonság kedvéért ránéztünk, hogy meg van-e még. Nem volt szerencsém. Nyoma veszett a kétkerekűnek. Nem hittem a szememnek, nem tudtam felfogni. Miért pont ezt sikerült ellopni?? Tele van a város meg a környék is mindenhol még csak le sem lakatolt biciklikkel, és valakinek pont ez kellett. Ha az enyém lett volna, bár nem örültem volna, de kevésbé éreztem volna magam szarul, mert ezt csak kölcsön kaptam, hogy addig használhatom, amíg itt vagyok. Ráadásul az egyedüli jármű, amivel kicsit messzebb tudok jutni a háztól, ha egyedül vagyok. Másfelől viszont bár igen későn volt már, és hosszú időre hagytam őrizetlenül, de lezártam. Nincs mit tenni, ez van. Szóval egy újjabb váratlan és hihetetlen esemény után végül Daniele hazavitt. Ő sem értette, miért pont ezt vitték el...próbált megnyugtatni, hogy nem tudok mit csinálni, majd lesz másik. ( Ne sírjál, kapsz új biciklit! XD )
Szóóóóóóóóval vagy anélkül... hazaértünk, megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk a tengerre, és hogy értem jön. Majd elbúcsúztunk és távozott. Én meg az eseménydús napot ismét felidézve próbáltam nyugiban aludni.
VÉGE
:)
