Il giorno dopo giorno

  A legtöbb napom hasonló felépítésű, a feladatok adottak, a rendet tartani kell (már amennyi itt van belőle), de mégis minden nap teljesen más. Tegnap Romy azt mondta, hogy ma megint megyünk a tengerre, holnap meg Ronchi-ra fürdeni. Ebből csak ez utóbbi volt igaz. Viszont ma sem úsztuk meg a nap melegét. Reggeli után rendbe tettem a szobákat, majd a lehető legnagyobb melegben elmentünk a játszótérre biciklivel. 11-től du. fél 1-ig!!! A gyerekek akartak biciklivel menni, a szülők meg mivel dolgoztak (főztek) otthon, ezért szerették volna, ha kicsit elmegyünk otthonról és így nem zavarjuk őket. Értem én, hogy gőzgép.... de mi hajtja??? Na de most komolyan??? Normális az, hogy a lehető legnagyobb melegben és amikor a leginkább tűz a nap, és legkisebb az árnyék, akkor küldjük ki a gyereket játszani?? A játszótéren is csak körben van pár fa, ami árnyékot ad. ha csúszdázni vagy hintázni akartak, akkor azt a tűző napon tették. "Okos, nagyon okos!" Na de mit tudok tenni? Végülis sapkájuk volt, vizet vittünk eleget magunkkal, én meg az árnyékban voltam. Na jó néha kijöttem a fák alól, hogy meglökjem őket a hintán, illetve, hogy körbe tanulmányozzam a játszótéren alkalmazott, megjelenő növényeket. :D Egy kis szakmai ártalom. Vittem magammal a dendró könyvet is meg egy kis füzetet, amibe lejegyzeteltem a növények nevét és előfordulásának, alkalmazásának helyét.

  Danielnek sikerült elszakítania a papucsának egyik pántját, így használhatatlanná vált. Persze erre egy számára kézenfekvő megoldás, ha sír, "hiszen így minden probléma megoldódik"... Mondtam neki, hogy akkor csak egyik lábán a papuccsal tekerje a biciklit. Na ez persze Romynak is megtetszett, ő si mezítláb akart biciklizni. :D "Imádom", amikor ilyenek! Szerencsére ebéd után volt egy kis pihi, mert a gyerekek átmentek a barátaikhoz medencében pancsikolni picit. Tze'eláék előkészültek az esti munkához, én közben felfedeztem, hogy végre sikerült a Genovai Egyetemnek frissítenie az online jelentkezési oldalt. A jelentkezésnek így sem tudtam nekifogni, mert még számos kérdés merült fel, amit mind az otthoni, mind az olasz koordinátoroktól meg kell kérdeznem. Továbbá a ryanair járatait is megnéztem, és letisztáztuk, hogy akkor szept. 21-én hazamehetek, így le is foglaltuk a repjegyet. juppijájééé!!! :D 4kor viszont megérkezett Mia, a szülők meg mentek el, megetetni a norvég turistákat.

  Távozásukkor Mia elkezdett sírni. Tudtam, hogy ilyenkor képtelenség megvigasztalni, de azért próbálkoztam. Elmagyaráztam neki, hogy hova mentek a szülők, és hogy azért dolgoznak, hogy neki tudjanak venni szép ruhákat, és hogy tudjon enni finom dolgokat. Úgy tűnt megértette, mert hamar abba hagyta a sírást. Majd elmentünk biciklivel a közeli bárba, hogy együnk egy kis fagyit. :) Fagyi evés után még bicikliztünk picit. Mia elől ült az ülésben, ő mondta merre menjünk, mutatta a kezével az irányt. Persze, hogy élvezte, és akart még menni jóóó sokat, végülis én vezettem, neki más dolga nem volt, mint szét tárt karokkal élvezni a menetszél hűsítő hatását, és nézni, hogy milyen gyorsan haladunk. Közben nevetett, sikítozott, és az éppen mellettünk elhaladó autó színét kiabálta, hogy mindenki jól hallja, hogy ő igenis ismeri a színeket. :)

  Mire hazaértünk már Romy és Daniel is visszatértek a délutáni fürdőzésből. Még picit kint játszottak a kertben,majd átkéretőztek az egyik szomszédhoz játszani, mi Miával addig kint kikaróztunk az udvarban. Majd a nagyobbak megérkezésével továbbra is kint játszottak mindhárman, fára másztak, hintáztak a fára akasztott kötéllétrán stb. Addig én a házban uzsonnára pár barackot apró szeletekre vágtam és kivittem nekik. Persze ez sem ment zökkenő mentesen. Amint betettem a lábam a házba, már hallottam, hogy vki sír odakint. Romy nem tudott lejönni a fáról. (Mondtam én neki, ha nem tud lejönni, ne másszon fel. Felmászni is én segítettem neki. Többet nem fogok. muhahaha) Közben arra kellett figyelnem, hogy Daniel hintázás közben ne rúgja fel folyton a kishúgát. Nem könnyű az élet na.

  Miután megunták a kint játszadozást, bent lemosták a lábukat, majd rajzfilmeket néztek, amíg én a vacsit készítettem elő. Még Mia hazaérte előtt csináltam rántott húst, és salátát valami érdekes lila színű céklához hasonló zöldségből, aminek nem éppen céklaíze volt, vagy legalábbis nem jó cékla íze. A húst mind meg is ették. A céklaféleséget csak Romy ette. Persze ma is könyörögni kellett, hogy egyenek meg mindent, ami a tányérjukban van. Ezt ma Romynál úgy tudtam elérni, hogy ha a húst nem tudja megenni, akkor már a  desszertnek sincs hely. Így végül okosban megoldotta, adott egy picit Miának is, aki már megette a saját részét. Plusz poén volt még, hogy nem tudták, hogy mi a desszert, próbálták kitalálni, de nem sikerült nekik, így meglepetés volt számukra, ami még jobban felcsigázta őket vacsi közben. :D hehehe a meglepi pedig nem más volt, mint Tiramisú, amit Tze'ela készített nekünk még délután. Vacsi után mesefilmet akartak nézni, amit én meg is engedtem nekik egyetlen kikötéssel, hogy előtte meg kell fürdeniük. Így a két kisasszony lent (az számomra kijelölt fürdőben) zuhanyoztak le.

  Majd kiválasztottak egy mesefilmet a Horton-t (valami elefántról szól), viszont mivel Daniel még nem zuhanyzott le, a mese nem kezdődhetett el... Daniel nem akart lezuhanyozni, így közöltem vele, hogy ha nem zuhanyzik le, akkor a többiek elkezdik nézni a filmet, ő meg addíg nem nézi, míg le nem zuhanyzott. Ezután nem kellett sokat várni, és tette a dolgát, viszont hihetetlen lassúsággal. Többszöri felszólítás után sem volt képes befejezni a tisztálkodást, így elkezdtük nélküle a filmet.

  Itt egy kicsit nyugisabb periódusom volt, az ikrek, mint a nem tudom mik úgy bámulták a tv-t minden egyéb impulzust figyelmen kívül hagyva(kivéve ha Mia beállt a tv elé, vagy ha rugdosta őket a fotelben. Ugyanis Miát nem kötik le úgy a mesék, főleg az ilyen hosszabbak. Így míg én mellettük neteztem, Mia össze-vissza fetrengett, járkált, izgett-mozgott a szobában. Eszembe jutott, hogy még vár rám egy adag teregetni való ruha, így felmentem az emeletre ellátni ezt a feladatot. Mia követett, és ott bohóckodott nekem a szülei ágyán, meg játszott a tiszta ruhákkal. (A szülők szobájánál az ablakok alatt van kifüggesztve a szárítókötél) Már többször játszottuk azt, hogy meg akarom enni, és külön egyes testrészeit is. Most ő kínálta fel nekem szépen sorban, először a kezeit, a lábait, az orrát, a szemét (bár a szemeire sosem fájt a fogam) :D összességében meg tudtam volna zabálni. :D

  A film után közölték, hogy éhesek. Én felkínáltam nekik, hogy ehetnek biscottit.(keksz) Ekkor előbújt Danielből a kisördög, és elkezdte piszkálni Romy-t mire én közöltem, hogy akkor nem kap többet, menjen fel a szobájába. Nem hallgatott rám, sőt tovább piszkálta testvérét. Ezért elkezdtem kezénél vezetni, amit ő Mia székének lábába kapaszkodva próbált megakadályozni. Kirántotta a széket Mia alól, aki leesett és sírni kezdett. Danielt elengedve Mia segítségére siettem. Daniel ekkor már az asztal alatt volt és rángatta a székeket, húzogatta a terítőt, és kiabált. Mia és Romy is elkezdtek félni tőle, hozzám futottak, hogy vegyem fel őket. Mikor Mia észrevette, hogy bátyja az ő etetőszékét rángatja, elindult a szék irányába, hogy megvédje azt ami az övé, mindezt sírva és kiabálva.

  A szék megmenekítése után felvittem őket az emeletre, fogat mostak, én addig elkészítettem Miának a tejet, majd mesét olvastam nekik Mia szobájában. Kis idő elteltével Daniel is megérkezett, amolyan megbánó képpel állt a szoba ajtajánál. Beinvitáltam, de csak ha jól viselkedik, és nem bánt, nem zavar senkit. Romy az ölemben ült, Mia mellettünk az ágyában feküdt, Daniel pedig közel hozzám az ágyon helyezkedett el. A mese végére Mia már aludt, elég érdekes pozícióban ugyan, de aludt, sírás és minden egyéb procedúra nélkül. A feje félig az ágy kemény fakeretén volt, két keze közt a félig teli cumisüveggel. Átkísértem az ikreket is a szobájukba, kaptak jóéjt puszit is. :) Miát még megigazítottam az ágyába, de már hallottam, hogy a szülők megérkeztek.

  Azért picit büszke voltam magamra, hogy sikerült őket lefektetnem. :) Elmeséltem a szülőknek, hogy mi minden történt, míg távol voltak, mit hogyan reagáltam le stb. Tetszett nekik, ahogy bánok velük, az hogy nem hagyok mindent rájuk, szóval jó a nevelési módszerem. Kérdezték, nem maradok-e velük még hosszabb időre? :D Bár nekem is lassan szívemhez nőnek a gyerekek, és szeretek a családdal lenni, és szívesen jönnék vissza bármikor, hogy velük töltsek egy pár napot, hetet, de azért nekem van saját családom, és életem, és picit távolabb tőlük. Tudom, ezt ők sem gondolták komolyan, inkább bóknak szánták, de azért biztos örülnének, ha tovább maradnék.

Firenzében

  Ma is korán keltem, hogy minél előbb nekivághassak a mai utamnak, és megtekintsem Firenzét, a „Reneszánsz bölcsőjét”. Tze’ela kb 9kor mondta, hogy 9.55kor indul a buszom Luccából. Időben el is indultam biciklivel az állomás felé, de gondoltam majd odatalálok, tudom, hol van a pályaudvar. Na igen, elméletben, meg kocsival, mikor nem én vezetek. :D Először még a városon kívül sikerült kicsit eltévednem, őszintén szólva az sem biztos, hogy rossz felé vettem az irányt, de megijedtem az ismeretlen úttól és inkább visszafordultam, és egy közelebbi kapun mentem be a városba. Ezt követően elkövettem a második nagy hibát, ugyanis a város peremén körbe lehetett volna menni, én viszont gondoltam megoldom, kijutok a másik kapuhoz a városon belül is. Ki is jutottam, nem volt azzal gond, csak a sok kis utcában , ahol még forgalom is van, nem megy az olyan gyorsan. Na így történt, hogy lekéstem a 9.55-ös buszt. (kb 10.00-ra értem oda) Ezen felül még le kellett valahova tennem a biciklit, kibiztosítani, hely nem nagyon akadt, így padhoz kötöttem. Mint ahogy itt szokás, a jegyet a távolsági buszon sem a buszon veszik meg, hanem ott csak lyukasztanak, ezért előtte (gondolom, hogy ne a busznál kelljen) a jegyárusnál áll a sor. Majd kiderült, hogy a következő csak 3 óra múlva megy. XD Na ekkor kaptam majdnem sírógörcsöt. 3 óra!! beszarás, hogy milyen ritkán járnak a buszok. Mondjuk megértem. autóval jobban megéri. Csak Firenzéig ami picit több mint 70km 5.20euro-t fizettem. Itt a benzin ára 1.5euro körül van (kb 430ft) vagyis ha 100km-en mondjuk 5 litert eszik a kocsi, akkor 3,5l.erért 5.25euro-t fizetnek, ami ugyanúgy jön ki, mint busszal csak kényelmesebb gyorsabb, függetlenebb. Ha gázzal mennek, akkor még olcsóbb, mert annak kb 1euro kg-ja. :D Na de én busszal tudtam csak menni.

  Szóval mivel várnom kellett 3 órát,azért megérdeklődtem, hogy mikor jön vissza az utolsó Firenzéből, hogy egyáltalán megéri-e most akkor elmennem oda. Elvileg 2re odaérek az utolsó pedig 7.15kor indult, így még belefért. Majd megyek még egyszer. Viszont addig is volt 3 órám, amit Luccában töltöttem, de most gyalogosan. Nem volt kedvem biciklivel szórakozni. Körbenéztem, normális üzleteket kerestem, találtam is 1-2-őt, amolyan dm szerűséget. Meg káromra találtam egy papír írószer boltot is, ahol rögtön vettem is vmit, vmi semmit 4 euroért. Tudok, na. :D Viszont semmi rendes vegyesboltjuk nincsen. Van külön kávézó, bár, pizzeria, fagyizó, zöldség-gyümis, tésztás-sajtos, boros… etc. Na de egybe, hogy egyhelyen mindent meg tudj venni, na olyan kisméertben nem létezik, csak nagy bevásárlóközpontként (mint nálunk a Tesco meg társai) 

  Azért valahogy lejártam a lábam elég rendesen, el is telt az a pár óra elég hamar. Szerencsére a következő buszt Firenzébe már elértem. Du. 2-re ahogy terveztem meg is érkeztem a hőn vágyott városba. J Ott még vagy egy fél órát elszórakoztam, mert kerestem a buszjegyárust, hogy vegyek visszafelé jegyet, és ne akkor kelljen keresgélnem mikor visszaérek a busz indulására, meg találtam egy kisebb vegyesboltot, ott vettem vmi kaját, meg innivalót(gondolkoztam, hogy veszek egy sört, de az volt a baj, hogy kevés volt az időm, csak úgy ücsörögni valahol és megiszogatni, plusz nem nagyon akartam folyton wc-t keresni). Minden fontos kellékkel felfegyverkezve útnak indultam. A Szent Mária Novella templom mellett haladtam el, ami már a pályaudvarról is látszik, egyensen a Dóm irányába. Egyszerűen hihetetlen, hogy mekkora az az épület! A látványa teljesen letaglózott. A szavam is elállt volna, ha beszéltem volna. XD Próbáltam jó képeket csinálni, a „tehetségem”, a meleg, és napsütés, a tömeg meg a gép kapacitásának ellenére. Körbejártam a csodás monstrumot, közben belefutottam egy magyar csapatba, akik idegenvezetővel nézték a Dóm épületét. Kicsit meg is álltam, hogy én is hallgassak vmi okosságot. Tudtam, hogy nem sok időm van és sok a látnivaló,muszáj volt tovább haladnom, nem sokat tudtam ott időzni. Egy előre megtervezett útvonalon haladtam, hogy minél gyorsabban, minél több és fontosabb épületeket tudjak megnézni. Láttam a: Keresztelő Szent János-kápolna (Battistero), ami egy 8 szögletű épület, e mellett állt a Firenzei dómot (Duomo di Firenze), mellette a Harangtornyot (Campanile), majd Piazza della Repubblica-t, a Via del Mercato-t, és közben még sok-sok csodás a korához képest jó állapotban lévő épületet, palotát, templomot, ami épp szembe jött. Lassan elértem 2. célállomásom a Piazza della Signoria-t ahol Palazzo Vecchio-val találtam szembe magam. Mellette a Neptun-kút, I. Cosmo lovasszobra, a Loggia dei Lanzi, és szemben a Palazzo Uguccioni. A P.Veccio bejárata előtt pedig két férfiúi szobor állott, az egy a Dávid-szobor volt. A másikat passzolom. XD Meg kell mondani, hogy ideérve újra csak ámultam és csak élveztem, hogy milyen tök jó helyen vagyok. Mondjuk sajnáltam, hogy egyedül (így nem volt ki készítsen rólam fotót... :P, ezért vhogy bénán csináltam párat, hogy rajta legyen legalább a fejem),az ilyen sétákat jobban szeretem társaságban, megosztani a véleményeket, beszélni róla, így a monológot most félretéve, csöndben próbáltam magamban értékelni az élményt.

  A Piazza della Signoria mellett rögtön a Galleria degli Uffizi következett, aminek a fele kb. restauráció alatt volt, de azért ez is szép volt és érdekes. Ez után már az Arno folyó partjához értem, innen már lehettett látni a Ponte Vecchio-t. Eme híd arról neves, hogy rajta végig kis üzletek sorakoznak, most éppen csak és kizárólag ékszerboltok,  míg régen különböző céhek, mesterek árulták a portrékájukat a hídon lévő üzletekben. A hidat csak az idő, és egy-két graffitis, meg vandálkodó banda rongálta meg.

  A hídra érve vettem észre, hogy a fényképezőm kezdi felmondani a szolgálatot, ezért a hídon már nem fotóztam. A tulsó parton már csak egy valamit akartam nagyon megnézni, a Pitti palotát, és Boboli kertjét, mely még a reneszánsz idején alakult ki, és a barokk korban kibővítették. (a kertről még szaktörin tanultunk részletesen, ezért is szerettem volna jobban megnézni közelebbről.) A palota egészen nagynak mondható, nem úgy, mint amik a városban voltak, (1-2 háztömbnyi nagyságúak). Még több, mint 2 órám volt a busz indulásáig, így gondoltam megnézem, mennyibe kerül a belépő és ha nem túl borsós az ára, akkor megtekintem a kertet, ha már itt vagyok. euróba került a jegy, ennyit megért nekem. Érvényes volt a Pitti palotában/ból összegyűjtött ékszerek, porcelánok és egyéb berendezési tárgyak kiállításának megtekintésére, valamint 2 kert megnézésére: Giardino di Boboli, és a Giardino di Bardini (ez utóbbiról még nem hallottam és mivel kevés időm volt, így ennek megtekintését ki kellett hagynom). Végignéztem a palotában kiállított tárgyakat, de az kevésbé kötötte le érdeklődésemet. Sajnos a Boboli kertre sem volt elegendő időm, így kb csak végig szaladtam rajta, meg egy picit azért leültem megpihenni, és megcsodálni a csodás kilátást Firenzére. Nem mellesleg iszonyat meleg volt, tűzött a nap, és szakadt rólam a víz, de nem nagyon álltam meg.

  Kb. egy órával a buszom indulása előtt elindultam visszafelé. Másik úton haladtam végig, a Ponte Santa Trinitá (Szentháromság-híd)-n keltem át a folyón, és innen vettem még pár pillantást a Ponte Vecchio-ra. A hídról a Piazza Santa Trinitához értem. (sajnos erőm, és vizem fogytán már kevesebb figyelmet fordítottam az utamba kerülő épületeknek. Megnéztem pár palotát (P. Strozzi, P. ...) Kb még fél órám volt a busz indulásáig, mikor a pályaudvarhoz értem, a fényképező pont totálisan lemerült. Úgy gondoltam megérdemlek a nap végén egy kis sört, így beugrottam érte a boltba, majd kis várakozás után már a buszon ültem. Vártam, hogy mikor érek Luccába, hogy jól megérdemelt jutalmam felbonthassam. :) 
Luccába érve, felmásztam a városfalra, és ott ittam meg a még egészen hűvös söröcskét. Nagyon jól esett. Jól éreztem magam, úgy gondoltam ez egy jó megkoronázása volt a napnak. Nem olasz sört ittam, ennek több oka is volt: 1, kevés az olasz sör, és azok is 3.3dl-ek, és drágák 2, nem hiszek az olasz sörben, 3, majd Mauro mutat nekem jó minőségű olasz sört(ha van ilyen) :D Így hát Tuborg-ot ittam. :) Talán egy kicsit meg is ütött, legalábbis éreztem némi tompaságot, bár ez a fáradtságnak is betudható, plusz mivel iszonyat fájt már a talpam, így a lábamon is alig álltam. A hazabiciklizés egészen jól esett, kicsit ki is szellőztem a nagy melegben. :D Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, és kiosztottam a jóéjt-puszikat a gyerekeknek. Majd eme sztori írása után jómagam is elaludtam.

FINE