A legtöbb napom hasonló felépítésű, a feladatok adottak, a rendet tartani kell (már amennyi itt van belőle), de mégis minden nap teljesen más. Tegnap Romy azt mondta, hogy ma megint megyünk a tengerre, holnap meg Ronchi-ra fürdeni. Ebből csak ez utóbbi volt igaz. Viszont ma sem úsztuk meg a nap melegét. Reggeli után rendbe tettem a szobákat, majd a lehető legnagyobb melegben elmentünk a játszótérre biciklivel. 11-től du. fél 1-ig!!! A gyerekek akartak biciklivel menni, a szülők meg mivel dolgoztak (főztek) otthon, ezért szerették volna, ha kicsit elmegyünk otthonról és így nem zavarjuk őket. Értem én, hogy gőzgép.... de mi hajtja??? Na de most komolyan??? Normális az, hogy a lehető legnagyobb melegben és amikor a leginkább tűz a nap, és legkisebb az árnyék, akkor küldjük ki a gyereket játszani?? A játszótéren is csak körben van pár fa, ami árnyékot ad. ha csúszdázni vagy hintázni akartak, akkor azt a tűző napon tették. "Okos, nagyon okos!" Na de mit tudok tenni? Végülis sapkájuk volt, vizet vittünk eleget magunkkal, én meg az árnyékban voltam. Na jó néha kijöttem a fák alól, hogy meglökjem őket a hintán, illetve, hogy körbe tanulmányozzam a játszótéren alkalmazott, megjelenő növényeket. :D Egy kis szakmai ártalom. Vittem magammal a dendró könyvet is meg egy kis füzetet, amibe lejegyzeteltem a növények nevét és előfordulásának, alkalmazásának helyét.
Danielnek sikerült elszakítania a papucsának egyik pántját, így használhatatlanná vált. Persze erre egy számára kézenfekvő megoldás, ha sír, "hiszen így minden probléma megoldódik"... Mondtam neki, hogy akkor csak egyik lábán a papuccsal tekerje a biciklit. Na ez persze Romynak is megtetszett, ő si mezítláb akart biciklizni. :D "Imádom", amikor ilyenek! Szerencsére ebéd után volt egy kis pihi, mert a gyerekek átmentek a barátaikhoz medencében pancsikolni picit. Tze'eláék előkészültek az esti munkához, én közben felfedeztem, hogy végre sikerült a Genovai Egyetemnek frissítenie az online jelentkezési oldalt. A jelentkezésnek így sem tudtam nekifogni, mert még számos kérdés merült fel, amit mind az otthoni, mind az olasz koordinátoroktól meg kell kérdeznem. Továbbá a ryanair járatait is megnéztem, és letisztáztuk, hogy akkor szept. 21-én hazamehetek, így le is foglaltuk a repjegyet. juppijájééé!!! :D 4kor viszont megérkezett Mia, a szülők meg mentek el, megetetni a norvég turistákat.
Távozásukkor Mia elkezdett sírni. Tudtam, hogy ilyenkor képtelenség megvigasztalni, de azért próbálkoztam. Elmagyaráztam neki, hogy hova mentek a szülők, és hogy azért dolgoznak, hogy neki tudjanak venni szép ruhákat, és hogy tudjon enni finom dolgokat. Úgy tűnt megértette, mert hamar abba hagyta a sírást. Majd elmentünk biciklivel a közeli bárba, hogy együnk egy kis fagyit. :) Fagyi evés után még bicikliztünk picit. Mia elől ült az ülésben, ő mondta merre menjünk, mutatta a kezével az irányt. Persze, hogy élvezte, és akart még menni jóóó sokat, végülis én vezettem, neki más dolga nem volt, mint szét tárt karokkal élvezni a menetszél hűsítő hatását, és nézni, hogy milyen gyorsan haladunk. Közben nevetett, sikítozott, és az éppen mellettünk elhaladó autó színét kiabálta, hogy mindenki jól hallja, hogy ő igenis ismeri a színeket. :)
Mire hazaértünk már Romy és Daniel is visszatértek a délutáni fürdőzésből. Még picit kint játszottak a kertben,majd átkéretőztek az egyik szomszédhoz játszani, mi Miával addig kint kikaróztunk az udvarban. Majd a nagyobbak megérkezésével továbbra is kint játszottak mindhárman, fára másztak, hintáztak a fára akasztott kötéllétrán stb. Addig én a házban uzsonnára pár barackot apró szeletekre vágtam és kivittem nekik. Persze ez sem ment zökkenő mentesen. Amint betettem a lábam a házba, már hallottam, hogy vki sír odakint. Romy nem tudott lejönni a fáról. (Mondtam én neki, ha nem tud lejönni, ne másszon fel. Felmászni is én segítettem neki. Többet nem fogok. muhahaha) Közben arra kellett figyelnem, hogy Daniel hintázás közben ne rúgja fel folyton a kishúgát. Nem könnyű az élet na.
Miután megunták a kint játszadozást, bent lemosták a lábukat, majd rajzfilmeket néztek, amíg én a vacsit készítettem elő. Még Mia hazaérte előtt csináltam rántott húst, és salátát valami érdekes lila színű céklához hasonló zöldségből, aminek nem éppen céklaíze volt, vagy legalábbis nem jó cékla íze. A húst mind meg is ették. A céklaféleséget csak Romy ette. Persze ma is könyörögni kellett, hogy egyenek meg mindent, ami a tányérjukban van. Ezt ma Romynál úgy tudtam elérni, hogy ha a húst nem tudja megenni, akkor már a desszertnek sincs hely. Így végül okosban megoldotta, adott egy picit Miának is, aki már megette a saját részét. Plusz poén volt még, hogy nem tudták, hogy mi a desszert, próbálták kitalálni, de nem sikerült nekik, így meglepetés volt számukra, ami még jobban felcsigázta őket vacsi közben. :D hehehe a meglepi pedig nem más volt, mint Tiramisú, amit Tze'ela készített nekünk még délután. Vacsi után mesefilmet akartak nézni, amit én meg is engedtem nekik egyetlen kikötéssel, hogy előtte meg kell fürdeniük. Így a két kisasszony lent (az számomra kijelölt fürdőben) zuhanyoztak le.
Majd kiválasztottak egy mesefilmet a Horton-t (valami elefántról szól), viszont mivel Daniel még nem zuhanyzott le, a mese nem kezdődhetett el... Daniel nem akart lezuhanyozni, így közöltem vele, hogy ha nem zuhanyzik le, akkor a többiek elkezdik nézni a filmet, ő meg addíg nem nézi, míg le nem zuhanyzott. Ezután nem kellett sokat várni, és tette a dolgát, viszont hihetetlen lassúsággal. Többszöri felszólítás után sem volt képes befejezni a tisztálkodást, így elkezdtük nélküle a filmet.
Itt egy kicsit nyugisabb periódusom volt, az ikrek, mint a nem tudom mik úgy bámulták a tv-t minden egyéb impulzust figyelmen kívül hagyva(kivéve ha Mia beállt a tv elé, vagy ha rugdosta őket a fotelben. Ugyanis Miát nem kötik le úgy a mesék, főleg az ilyen hosszabbak. Így míg én mellettük neteztem, Mia össze-vissza fetrengett, járkált, izgett-mozgott a szobában. Eszembe jutott, hogy még vár rám egy adag teregetni való ruha, így felmentem az emeletre ellátni ezt a feladatot. Mia követett, és ott bohóckodott nekem a szülei ágyán, meg játszott a tiszta ruhákkal. (A szülők szobájánál az ablakok alatt van kifüggesztve a szárítókötél) Már többször játszottuk azt, hogy meg akarom enni, és külön egyes testrészeit is. Most ő kínálta fel nekem szépen sorban, először a kezeit, a lábait, az orrát, a szemét (bár a szemeire sosem fájt a fogam) :D összességében meg tudtam volna zabálni. :D
A film után közölték, hogy éhesek. Én felkínáltam nekik, hogy ehetnek biscottit.(keksz) Ekkor előbújt Danielből a kisördög, és elkezdte piszkálni Romy-t mire én közöltem, hogy akkor nem kap többet, menjen fel a szobájába. Nem hallgatott rám, sőt tovább piszkálta testvérét. Ezért elkezdtem kezénél vezetni, amit ő Mia székének lábába kapaszkodva próbált megakadályozni. Kirántotta a széket Mia alól, aki leesett és sírni kezdett. Danielt elengedve Mia segítségére siettem. Daniel ekkor már az asztal alatt volt és rángatta a székeket, húzogatta a terítőt, és kiabált. Mia és Romy is elkezdtek félni tőle, hozzám futottak, hogy vegyem fel őket. Mikor Mia észrevette, hogy bátyja az ő etetőszékét rángatja, elindult a szék irányába, hogy megvédje azt ami az övé, mindezt sírva és kiabálva.
A szék megmenekítése után felvittem őket az emeletre, fogat mostak, én addig elkészítettem Miának a tejet, majd mesét olvastam nekik Mia szobájában. Kis idő elteltével Daniel is megérkezett, amolyan megbánó képpel állt a szoba ajtajánál. Beinvitáltam, de csak ha jól viselkedik, és nem bánt, nem zavar senkit. Romy az ölemben ült, Mia mellettünk az ágyában feküdt, Daniel pedig közel hozzám az ágyon helyezkedett el. A mese végére Mia már aludt, elég érdekes pozícióban ugyan, de aludt, sírás és minden egyéb procedúra nélkül. A feje félig az ágy kemény fakeretén volt, két keze közt a félig teli cumisüveggel. Átkísértem az ikreket is a szobájukba, kaptak jóéjt puszit is. :) Miát még megigazítottam az ágyába, de már hallottam, hogy a szülők megérkeztek.
Azért picit büszke voltam magamra, hogy sikerült őket lefektetnem. :) Elmeséltem a szülőknek, hogy mi minden történt, míg távol voltak, mit hogyan reagáltam le stb. Tetszett nekik, ahogy bánok velük, az hogy nem hagyok mindent rájuk, szóval jó a nevelési módszerem. Kérdezték, nem maradok-e velük még hosszabb időre? :D Bár nekem is lassan szívemhez nőnek a gyerekek, és szeretek a családdal lenni, és szívesen jönnék vissza bármikor, hogy velük töltsek egy pár napot, hetet, de azért nekem van saját családom, és életem, és picit távolabb tőlük. Tudom, ezt ők sem gondolták komolyan, inkább bóknak szánták, de azért biztos örülnének, ha tovább maradnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése